42. zsoltár |
| Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik, Tehozzád én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajjon színed eleiben Mikor jutok élő Isten ? |
| Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel - nappal,
Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál ? Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. |
| Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre, Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását; Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem! |
| Mert terólad emlékezem E Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem Hermon s Micár hegy mellől. Mélység kiált mélységet, Midőn én fejem felett A sok sebes víz megindul, Mint egy erős hab megzúdul. |
| Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok
Én rajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok; Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígassággal Dícséreteket éneklek Néked, erős őrízőmnek |
| Mondván: Isten én kőszálam, Mire felejtesz így el?
Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel. Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek, Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened? |
| Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre. Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást, Nyilván megmutatja nékem, Hogy csak ő az én Istenem. |
Budaörsi Református Egyházközség, 2040 Budaörs, Clementis L. u. 5. Tel.:+36 23 415 205