Bocsáss meg ...

Könyörülj rajtam, mert vétkeztem ellened,
Fáj a szívem, mert ismét terhellek.
"Szenved valaki? Imádkozzék!" - mondod,
S ha térdem meghajlik gyűlnek a gondok.

A kereszt által Jézus tükröt tart elém,
S a látvány elpusztít bennem minden reményt.
Mert mit látok én ? Urt és mélységet,
Szédítő eleven feketeséget.

Bocsáss meg - oly egyszerű két szó,
Látva mindezt mégis oly nehezen kimondható.
Meggondolni is szörnyű, hogy tetteim nagyja,
Bűnben foganva, bűnt hajt hozamra.

Önhittség, büszkeség, szeretetlenség,
Nagyravágyás és kicsinyhitűség ...
Sorolhatnám számtalan hibáim,
Nem vagyok más, mint egy újkori Káin.

S az áhitat közben szemem a keresztre téved:
"Nincs rajta a corpus! Jézus meghalt már érted!
Elvégezte életed összes terhét,
Ismerve szíved minden rejtekét."

Meghalt, de föltámadott,
Testét nem fedi már a sziklabolt.
Helyettem adta az életét,
Elvéve létem sötét tengerét.

S ha ismét magamra tekintek,
Bár látom a valóságot - nem félek,
Tudom hit által Krisztusé lehetek,
Kegyelméből újjászülethetek.