Arcok

Arcok, árnyak, emberek,
Ugyan kinek hihetek?
Mindenki más kinek gondolom,
Hogyan segíthetnék hát bajukon?

Fények, színek, mozdulatok,
Emlékeimben hiába kutatok,
Ezernyi pillanat mi megmaradt,
Megkeserítik gondolataimat.

Szeretnék szívből szépről írni,
Sok csodát elmesélni.
De a legtöbb történet eleje
Fájdalommal van tele.

Hirtelen észbe kapok,
Sikerül megfejtenem a titkot.
Hisz éppen a meghozott áldozat 
Készíti elő az áldásokat.

Mert kínnal születik a gyermek,
De jöttével az élet értelemmel telik meg.
Mert gyötrelemmel tölt el ha valaki elmegy,
De a feltámadás reménye enyhíti sebünket.

Fények, színek, mozdulatok,
Megannyi kép, mi bensőmben ragyog.
Előtűnnek kedves emlékek,
S a keserű percek tova peregnek.

Arcok, képek, emberek,
Mélyen elmémbe vésődtek.
Tudom már ki kicsoda
S mi a szeretet parancsa.