Utazás


Férjemnek, Tibornak

Vágyom Veled lenni,
Tán úgy mint még soha,
Egy napja hogy elmentél, 
S a szívem megint oly bús s lomha.
Hiányzol, Te ki megosztottad velem életed.
S bár csak néhány napra mentél
A percek ezredévként tengenek.
Szeretlek. Részem vagy már,
Szíved a szívemben,
Senki sohasem léphet már helyedbe.
Vágyom utánad, veled lenni, érezni,
Szemed színének csalfa árnyait nézni.
Hallani hangod, mely lágyan símogat,
S pengeti bennem a lelki húrokat.
Hiszem, hogy szerelmünk örökké tart,
Oly szeretettel mit csak az Isten ad.
S míg testem ereiben szívem vért hajt
Lelkem darabkái Nálad lesznek majd.
Várlak minden percben,
Mit nélkülem töltesz
Olthatatlan szomjúsággal 
Mit tán meg sem érthetsz. 
Félem az Istent s szeretlek Téged,
Hálás vagyok mindörökké érted.
S míg e földi lét útját járom,
Te vagy az Úrtól az én ajándékom.
S ha majd egykor az öröklét útjára lépek
Hálával a szívembe köszönöm meg Néked
Mindazt mit Tőled kaptam én,
Én egy porszem az élet tengerén.
 


 
 
 

Vissza a versekhez