ReggelIstenem oly szép mindenMit teremtettél! Ahogyan a fák dús lombja A magasban zenél. Miként áttöri magát A kicsiny mag csírája, Hogy ráfricskázzon A büszke nagyvilág orrára. A színek pompás árnyai Szívemnek drága kincsei. A tavasznak élet rügyei, A nyárnak termő gyümölcsei, Az ősz tarka álmai, A tél nyugvó színei. Ha tehetném mindezt Magamba rejteném, De évről-évre erősbödik a tény, Hogy mindennek nemcsak ura, Hanem része vagyok, S egyszer én is meghalok. De míg élek minden reggel Magamba szívom e harmóniát. Hogy életem aznap mindezt Neked sugározza át. Fiatal hajtásként vágyom kitörni A fojtó kéreg alól, S megteremni a hála gyümölcsét Melyben szívem lapul. Elrejtőzni az aranyló Lombok palástja alatt, S várni a hűvös csendben Az újabb reggelt majd. |