NekedSokszor kiáltanám:az élet oly szép s rövid! De tudom hiába szólna szám Nem jutna el az emberi lélekig. Bántjuk egymást. Körülvesznek magányos, sebzett emberek Barátok, társak, testvérek Kikért szívem megremeg. Ó bárcsak tehetnék értetek valamit Mivel felráználak az álomból ! De gyávaságom büntetéseként szívem meglakol. Végig kell néznem életetek harcát Miként marjátok egymást szüntelen, Keményen, könyörtelen. Ha elmúlik az élet mire gondolsz vissza ? Elveszett vagy veretlen hadjárataidra ? Hová lesznek a percek mit gyűlölettel töltesz? Osztoszkodsz, követelsz, sértesz, Így lelked is testeddel az enyészetté lesz. Barátom, ha teheted mentsd meg az életed. Szeress, bocsáss meg - ez az mi segíthet. Semmi sem fontosabb annál, hogy léted Betöltse szerepét, mit Istened Születésed előtt Rád szabott. Tedd hát széppé holnapod. |