Lelkemben sírok csendesen ...

Lelkemben sírok csendesen,
Mert nem kíváncsi rá senki sem
Mi az mi bánt,
El így kinek is mondhatnám?
Lelkemben sírok csendesen,
Mert nem kellek senkinek sem,
Mankó csupán az életem,
Mely hol itt, hol ott megpihen.
Lelkemben sírok csendesen, 
Társam már a végtelen.
Járom utam hangtalan,
S néha becsapom magam.
Elhiszem, hogy szeretnek
És szeretni sosem felednek ...
A nehéz percekben 
mindig rádöbbenek,
Hogy sírni igazán
Csak csendesen, lélekben
S egyedül Istennek lehet. 
 

 
 
 

Vissza a versekhez