KüzdelemJárva az utunkat találunk társakatKik okkal, ok nélkül ellenünk támadnak. Gyakran szívünk közeléből halálra adnának. Mit tegyünk hát ? - harcol a lélek. Hordozzam őt vagy tükrözzem lelkének Gyilkos világát ? Zúdítsam rá a fájdalom igáját ? Miként tette ő mikor én hévvel Fogadtam szívembe egész lényével. Seb seb hátán. Az indulat tombol, Ahogyan a tengeren a vihar moraja szól. Tegyem ahogyan ő vagy üssek erősebbet ? Jő a kérdés, de nincsen rá felelet. Nincsen rá felelet, mely enyhülést hozna, Mely éjszaka után világot nyitna, Mely aszály után esőt adna, Mely eső után kalászot bontana. Végül összetörten szívemet kitárom Nincs Uram, nincs Nélküled megoldásom. Lelkem romjain ülök tanácstalanul Csak Lelked segíthet nehéz múltamból. Megtalálni a jót, mire Te tanítottál. Szeretni úgy, ahogy Te elfogadtál. Mert ez az egyetlen mi megmarad. A hit, a remény, a szeretet, Mi örökké tart. A gyűlölet ölet, s a kín is csak nagyobb. Szeretni? Hordozni? - legyen meg akaratod. Akkor szűnik a fájdalom, mit a harag, Lélekben, testben rám farag. Nehéz a harc, súlyos az iga, De ez a szeretet parancsa, Mi tesz minket emberré, szabaddá, teljessé, Lelkileg, testileg egészségessé. S kegyelmedből a Te gyermekeddé. |