Az időAz idő mily nagy úr felettünk,Ha csupán múlására nézünk. Csodálatos eszköz, mellyel Isten minket felnevel. Lelkünknek külső burka Figyelmeztet az elmúlásra S hajlamosak vagyunk hinni, Hogy testünkkel lelkünk is megöregszik. Balga kép, ember, ébredj fel, S nézd a valóságot saját szemeddel. Szívedben mindig gyermek maradsz, S szeretnéd megfogni az álmaidat. Mindazt mit magad mögött hagysz Elmédbe mélyen beolvad. Élesen él a kép mindarról Mi egykoron átkarolt. Helyről, fényről, emberről, Szülőről, barátról, hitvesről, S hogy mindez múlt te tudod csak, Ne kergesd el múltad. Szívedben kortalan lényed Dörömböl ne mondj le róla, Állj meg és hallgass a szóra. Isten az időt nem életednek adta, Csak a fogható határának hagyta. Hittel lényed örökké él, Ifjúként s aggként ugyanúgy remél. |